– Emlékszel a legelső ételre, amit készítettél?
– Igen. Egy egyszerű borsófőzeléket akartam adni a gyerekeimnek, pürésítve. Fogalmam sem volt, hogyan lássak neki. Azonnal felhívtam anyukámat, aki telefonon segített, aztán jöttek a bonyolultabb kérdések. Mivel édesanyám dolgozik a mai napig, ezért nevetve emlegeti, hogy a legkülönfélébb tárgyalásai közepette, hogyan hívtam fel félig sírva, félig kétségbeesve és kértem tőle azonnali segítséget az ételek elkészítéséhez.
Demcsák Zsuzsa imád a gyermekeivel együtt sütni-főzni
– Azért érdekes, amit mondasz, mert szinte legenda számba megy nálatok, hogy karácsonykor minden generáció hölgytagjai együtt főznek a konyhában. Azt képzelném, hogy te beleszülettél ebbe és a házasságba már a fejedben egy szakácskönyvvel érkeztél. Ezek szerint nem így van?
– Valóban beleszülettem, de egészen addig, amíg férjhez nem mentem és gyerekeim nem lettek, el voltam kényeztetve. Épp a nagymamák és édesanyám főzőtudománya miatt én magam soha nem voltam rákényszerítve, hogy főzzek. Aztán, amint a gyerekek megszülettek, majd döntenem kellett arról, hogy az anyatej után, mivel és hogyan táplálom őket, azonnal tudtam, hogy az csakis saját készítésű lehet. Ekkor kezdtem el megszállottan járni a piacokat és gyűjteni a szakácskönyveket. És így fejlődött napról napra a főzőtudományom.
– Tudod, Zsuzsi, én, aki elég jól ismerlek, azt szeretem benned, hogy nemcsak jól tudsz főzni, hanem jól el is tudod mondani. Bár bevallom, hogy vasárnap, amikor Naplót vezetek és telefonon beszélünk, te pedig beszámolsz mindarról, amit főzöl, nekem meg marad a rendelt pizza. De, mondd. Ennyi főzés, tapasztalat és konyhákban eltöltött óra után, el tudsz te még rontani ételt?
– Hogyne! Főleg akkor, ha rossz lelkiállapotban vagyok...
– Állj, állj, állj! Nem mondod? Egy-egy étel a saját lelked tükre?
– De igen. Ez pontosan így van! Képzeld, amikor épp szerelemmel készítek ételt a férjemnek, akkor jobb ízű, mint egy egyszerű hétköznapon.
– Ok. Addig megvan, hogy gyűjtötted a szakácskönyvet és jártad a piacot. De hogyan jött az ötlet, hogy együtt is főzz a gyerekeiddel, mert ha jól értem, a Konyha, tündérek című könyvedben éppen ez a különleges.
– Nagyon sokat vagyok a gyerekeimmel. Nem is szeretek nélkülük lenni. Soha nem passzoltam le őket, soha nem zavartak engem, és nem vágytam arra, hogy nélkülük legyek. Mivel én sokat vagyok a konyhában, ezért ők is, és egyik hozta a másikat. Ők velem voltak, én segítségre kértem őket, nekik ez sikerélményt adott és aztán már ők kérdezték, mikor, mit főzünk, segíthetnek-e. Vannak olyan receptek a könyvemben, amelyeket teljes egészében ők dolgoztak ki, az ő ízlésüket tükrözi és velük együtt tökéletesítettem.
– Kezemben a könyv, nagyon igényes, szép és jó. Bevallom nem biztos, hogy elsősorban nekem készült, de akkor kinek?
– Nem igaz. Neked ugyanúgy, mint bármelyik más kisgyerekes szülőnek, aki szeretne időt eltölteni a gyerekeivel és közben fontos neki, hogy az otthon ízeit és illatait is örökül adja nekik.
Ajánló:
Találkozzon Tvrtkóval!
A Pokoli.hu a Facebookon
A Konyha, tündérek a Facebookon
