Eddig a világ 115 országában jártam, és mindenhol találkoztam úgynevezett ország-szuvenírekkel. Egy-egy város, régió vagy ország sok módon népszerűsítheti magát, így hát az is természetes, hogy szinte mindenhol lehet csecsebecséket, az adott országra emlékeztető ajándéktárgyakat kapni. Vannak közöttük egészen hajmeresztőek is. Én csak néhányat emelek ki, és csak olyanokat, ahol az ország vagy az ott lakó nép neve is szerepel a nemes ajándékon.
Saját hazámból egyértelműen a „I love Puli, the Hungarian dog”, vagyis „Szeretem a Pulit, a magyar kutyát!” feliratú póló tetszik. Nehéz lenne alulmúlni a borzalmas kutyarajzzal (és piros-fehér-zöld nyakörvvel díszített), szitázott nyomattal készült kínai alapanyagú trikót.
Sokakat vonz a „havazó” jelenség. Ez egy olyan kicsi műanyag félgömb, amelyben az ország legszebb, leghíresebb épülete található úgy, hogy a gömb megfordításakor apró, „havazó”, műanyag konfettik kezdenek el szálldosni. Nos, ez Egyiptomban különösen mulatságos, a „havazó piramisok” mindent visznek, különösen, ha tolltartóvá alakítják át őket.
Türkmenisztánban nem volt gond addig, amíg élt a vezér. Ott mindent, de tényleg mindent a diktátorról, a Hatalmas Türkménbasiról neveztek el. Még a nyolc csillagos konyak is „minden türkmének szent atyjának” nevét viseli.
„Kim Ir Szen Nagy Vezér Elnök Elvtárs, Az Általános Hős!” Észak-Koreában nincsenek szuvenírek, de ez az érme, és annak csupa nagybetűvel kezdődő szavai sok mindenről árulkodnak. Amióta megvásároltam az ezüst medaliont, azóta gondolkodom azon, hogy milyen is lehet egy igazi általános hős?
Országnévvel díszített afrikai dob, „Ausztrália, a kenguruk hazája” feliratú bumeráng, Fehér Ház alakú levélnehezék, holland papucs alakú fityegős kulcstartó, ezek mind-mind a kínai ipar munkásságát dicsérik.
Amit én a „legszebbnek” választottam, az hamisítatlan hazai termék. Évtizedekkel ezelőtt Albániában, Európa egyik legidiótább diktátora, Enver Hoxha egészen különleges szabályokat vezetett be. Egyszer csak kitalálta, hogy az imperialisták és a szociálimperialisták is az ő országának ellenségei. Ezért parancsba adta, hogy Albániát vasbeton bunkerekkel kell megvédeni az ellenségtől. 800 000 (!) bunkert építtetett, ahol naponta több órán át gyakorlatoztatta a helyieket. Bár a diktátor már negyed évszázada halott, a betonbunkerek fennmaradtak. Az ezres vasbeton szétverhetetlennek bizonyult, Albánia bunkermentesítése döcögve halad. A sasok országát sokan ma is bunkerlandnak, bunkerországnak hívják.
Hatszor voltam ott, legutóbb, amikor egy tatabányai magyar nyugdíjas nénit, Magdikát hoztam össze 44 éve nem látott fogadott fiával, Mélivel. Akkor vettem a főtéren az Albánia feliratú szuvenír kőbunkert, amiből készült hamutartó, levélnehezék és tolltartó is. Egészen borzasztó alkotások…
Ön találkozott már szörnyű szuvenírrel? Leírja, hogy milyen volt? Talán még fényképe is van róla? Vagy készítene egyet róla a kedvemért? Várom küldeményét. Ha több is érkezik, szépségversenyt hirdetünk… Persze, ajándékkal. Nem borzasztóval…
Címűnk: pokoli@pokoli.hu
Ajánló:
Találkozzon Tvrtkóval!
