Kolontár határában maszkos rendőrök mutatták az utat, de talán ez felesleges is volt: hazai és nemzetközi tévéstábok tömkelegével volt az az út megjelölve.
És mindent beterített az átkozott iszap, annak pora. Ahogy elhaladt mellettünk egy katonai jármű, valóságos porfelhővé változtatta a pár napja még nyugodt, békés kisfalu utcáját. Nem kell hozzá jóstehetség: itt most a legnagyobb a szükség, nincs jobb helye az azonnali segélynek…
Van segítség!
Így gondolták ezt barátaink, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat támogatói és segítői is.
Csaknem húszmillió forintnyi azonnali segély: élelmiszer, ivóvíz, vegyvédelmi ruha, háztartási gép, utalvány és készpénz. Ez érkezett ma délben a két katasztrófa sújtotta településre. Alig 24 órával az első telefonhívás után már a helyszínen osztották az adományokat. Könnyező helyiek, egymásba kapaszkodó emberek, hős mentőcsapatok az egyik oldalon, eltűnt utcák, holdbéli táj és kettétört sorsok a másikon.
A valamikori művelődési ház ma a bevetési egységek központja és a központi segélyraktár. Ide érkeztek azok a kolontári nagycsaládosok, akik az első szállítmányból részesülhettek. Olyan két-háromgyermekes családanyák és családapák jöttek, akiknek mindene odaveszett. Rövid tájékoztatónk keretében ismertettük újságíró barátainkkal, hogy a Magyar Baptista Szeretetszolgálat 22 embere dolgozik a terepen, keresik az eltűnteket, segítenek a kármentésben. Az adomány pedig máris rendelkezésre áll (nem egészen egy nappal a felajánlások megtétele után), a szeretetszolgálat hagyományai és alapelvei szerint kézből kézbe érkezik, így nem tűnik, nem tűnhet el semmi.
Kolontáron, ahogy később Devecseren is azok jutottak támogatáshoz, akik számára most a legnehezebb az újrakezdés. A listát a nagycsaládosok szervezetének regionális központja állította össze, rászorultsági fok alapján.
Nem szoktam cégekről, vállalkozásokról írni, őket reklámozni, ám most kivételt teszek: Fazekas Zsolt, és dr. Fazekas Péter az Euronics-Vöröskő Kft. tulajdonosai voltak azok, akik egy nappal az osztás előtt megkerestek, és ők voltak azok, akik összesen tízmillió forint értékben hoztak segítséget. Kuponjaikkal háztartási gépeket, olyan alapvető eszközöket kaphatnak a kolontáriak és devecseriek, amelyek a nagy baj kellős közepén megkönnyíthetik az újrakezdést.
Aztán ott van Tóth András… A székesfehérvári vállalkozó még útban a térség felé ért el, kérdezte, hogyan segíthet? Hozna pénzt, mondta. Hozzál, mondtam. Még hazaszaladt a konyhaszekrényéhez, hogy pontban délben már egy degeszre tömött borítékot szorongasson a helyi kultúrházban. Átadta a baptistáknak, ők pedig ezt is elosztják: profi módon, szervezetten, ahogy szokták.
Nem adják fel!
Devecseren szintén könnyes szemű, végsőkig elcsigázott emberek fogadtak minket. Napok óta nem aludtak, mégis dolgoznak, magukért, szomszédaikért, ismerősökért és ismeretlenekért. Jól látszott, érződött, itt is elkél a segítség. Pityergő néni siratta rokonát, nagydarab, mackós külsejű férfiember morzsolta könnyeit: neki odalett mindaz, amiért eddig dolgozott. Napok alatt éveket öregedett fiatalasszony keseregte, hogyan is csapott le házára az az átkozott vörös iszap!
A Tények riportja Kolontárról és Devecserről
Most mutassa meg, Magyarország, hogy van társadalmi szolidaritás! Most mutassák meg az emberek, hogy tudnak tenni egymásért. Összetartó nemzetnek van jövője. Mikor máskor mutatkozhatna ez meg, mint most, amikor tényleg nagy a baj... Magyarország legnagyobb ipari katasztrófája történt meg hétfőn. Olyan, amilyenre még nem volt példa. Honfitársaink közül többen elveszítették mindenüket. Segítsünk nekik közösen!
Pálinkával is lehet segíteni
Most, amikor e sorokat írom, éppen az egyik pálinkagyártó cég vezetője hívott telefonon. Nagy ünnepre készültek, hiszen a hétvégén van a kolbász és pálinka fesztivál a budai várban. Csonka István arra kért, jelezzem, ha valaki felmegy a várba és vesz egy üveg Panyolai Elixírt, a vásárlás teljes összege a katasztrófa sújtotta térségbe megy. Ez utóbbit már egyeztettem is a Baptista Szeretetszolgálattal.
Újra hívott Tóth András is, aki már szervezi az újabb adományok gyűjtését.
Végezetül: ha valaki szeretne felajánlást tenni, kérem, forduljon bármely nagy segélyszervezethez, hiszen a segítségen kívül a legfontosabb a szervezetség. Amennyiben Önök szervezetünket, a Magyar Baptista Szeretetszolgálatot választják, írjanak honlapomra, email címemre, vagy keressék fel a szervezet honlapját…
És, írásom legvégén, hadd kérjem meg Önöket arra, hogy most fogják meg mobiljukat és tárcsázzák fel a 1752-es segélyvonalat! Nekünk 250 forint. Nekik az élet! Köszönöm, hogy segít!
