- Gratulálunk mindhármuknak. Viktor, tudjuk, nem minősítheti döntéseit, de talán annyi belefér: elégedett volt saját teljesítményével?
Kassai Viktor: - A kiutazásunk előtt azt szerettük volna, hogy a csoportmeccsek közül kettőn szerepet kapjuk. Ezt túlteljesítettük, hiszen a nyolcaddöntőben és az elődöntőben is fújhattam a sípot. Furcsa lenne, ha most azt mondanám, hogy nem vagyok elégedett a trióval. Úgy érzem, sokkal többet hoztunk ki ebből a világbajnokságból, mint amennyit elvártak tőlünk.
- Milyen körülmények között töltötték napjaikat?
Kassai Viktor: - Számomra nem volt ismeretlen, nem ért meglepetés, hiszen egy évvel ezelőtt egy továbbképzésen már jártam ott. A szállásunkat felépítése szerint úttörőtáborhoz, vagy mai kifejezéssel, ifjúsági táborhoz tudnám hasonlítani. Rengeteg kis bungaló állt egymás mellett, amelyeket egyébként jól felszereltek a házigazdák. Annyira zártak el minket, mint bármely más tornán. Ügyeltek a biztonságunkra, figyeltek arra, hogy idegenek ne jöhessenek be, mi ne nagyon mehessünk ki. A házakat szögesdrót és elektromos kerítés vette körül, de ez teljesen normális, megszokott Dél-Afrikában. De így sem éreztem azt, hogy börtönben lennék. Egy szó, mint száz: nem laktunk luxuskörülmények között, mindig volt mit ennünk, volt hol aludnunk.
- Minden nap edzettek is? Olvastam, külön felkészítették a játékvezetőket a fülsüketítő vuvuzelákra is.
Erős Gábor: - Szinte minden nap edzéseken vettünk részt. A foglalkozásokon bekapcsolták a trombita hangját nekünk, s folyamatosan úgy gyakoroltunk. Egy idő után már egyikünket sem zavarta. Készültünk a csapatokból is, amikor már tudtuk, hogy melyik mérkőzés közreműködői leszünk.
- Miként történik a jelölés? A világszövetség, azaz a FIFA illetékesei leültetik az összes játékvezetőt és az asszisztenseket és névsorolvasást tartanak? Vagy viszi a futár önöknek a levelet?
Kassai Viktor: - Mindig közös értekezleten ismertették, hogy milyen feladat vár a játékvezetőkre. Gyakran próbáltam laza maradni, s arra gondoltam, ha most éppen nem hangzik el a nevünk, akkor a következő körben számítanak ránk. Az elején persze izgultunk, mindenképpen szerettünk volna bemutatkozni az első tizenkét mérkőzés egyikén. Nagyon örültünk, amikor meghallottam, hogy a Brazília - Észak-Korea összecsapást kapjuk.
- Nehéz meccsre számított? Nem villant át az agyán, hogy elveszti a fonalat? Nem egyszerű megkülönböztetni a világ focijában a teljességgel ismeretlen, ráadásul ugyanolyan frizurájú, nagyon hasonlóan kinéző sportolókat.
Kassai Viktor: - Nyilván ennyiben egy kicsit különlegesnek számított a felkészülésünk, hiszen európai szemmel nagyon nehéz megkülönböztetni a koreaiakat, nem is ismerhettük őket kontinensünk bajnokságaiból. Asszisztenseimtől, Gábortól és Tibortól is kértem, nagyon figyeljünk. Ha sárga lapot kell adnom, ne csak a mezszámot nézzük, mert könnyen előfordulhat, hogy esetleg rosszul rögzítünk.
Erős Gábor: - Arra számítottam, hogy sportszerű meccsre törekszik majd az észak-koreai csapat is, hiszen szigorú rendszerben élnek, nem vetkőznek ki magukból, fegyelmezési gondjaink nem igen lesznek velük. Úgy gondoltam, az első meccsükön meg főleg nem vívnak még vérre menő csatát.
- Jött az Uruguay - Mexikó csoportmeccs, amelyet a dél-amerikaiak nyertek 1-0-ra. Mindkét oldal elismerően nyilatkozott teljesítményükről.
Kassai Viktor: - A találkozó előtt, mint mindig, az volt a célunk, hogy ne rólunk szóljon a meccs. Pikáns összecsapásra lehetett számítani, hiszen egy dél-amerikai csapat találkozott egy közép-amerikaival, tehát a temperamentumuk nem ugyanaz, mint az európaiaknak. Az együttesek korrektül játszottak, nem nehezítették meg a dolgunkat.
Erős Gábor: - Felkészülten érkeztünk az összecsapásra, kikértük az uruguay-i és a mexikói kollégák véleményét is. Jól tettük, ugyanis előtte mindenfelé azt hallottuk, hogy békés iksz születik ezen a mérkőzésen. A két ország játékvezetőitől viszont megtudtuk, ne higgyük ezt, a két csapatai között nem a legbékésebb a viszony, még a barátságos meccsek is paprikás hangulatban telnek. Ennek tudatában még jobban összpontosítottunk.
- Az Amerikai Egyesült Államok - Ghána meccsnek sem volt nagy visszhangja.
Erős Gábor: - Pedig, ha hiszi, ha nem, a négy találkozó közül ez volt a legnehezebb. Előtte elküldtek minket a Svájc - Honduras csoportmérkőzés tartalék bíróinak, s ott szóltak, hogy azonnal indulnunk kell Rustenburgba, mert az USA - Ghána nyolcaddöntőt kell vezetnünk. Azért is figyeltek sokan erre az összecsapásra, mert az amerikaiak nagy szerencsével jutottak ki a vébére, a ghánaiak pedig ekkor már egyedül képviselték Afrikát. Felnéztem a díszpáholyba, s a rengeteg ismerős arcot fedeztem fel. Mondtam is Viktornak: ez a meccs a mi szempontunkból kétesélyes. Ha jól sikerül, kapunk még lehetőséget a tornán, ha nem, utazhatunk haza. 1-1-re végeztek a csapatok a rendes játékidőben, a hosszabbításban mi is álltuk a sarat, s a játékvezetői bizottság úgy látta, ezúttal is jó munkát végeztünk.
- Számítottak arra, hogy a Spanyolország - Németország elődöntőre is önöket jelölik?
Kassai Viktor: - Túlzás, hogy számítottunk rá. Itt már nem lehetett számítani semmire. Kevés mérkőzés maradt hátra, sok olyan kolléga volt még ott, akiknek reális eséllyel "pályáztak" rá. Maradjunk annyiban, bíztunk benne. Amikor meghallottam a nevem, arra gondoltam, itt egy újabb feladat, úgy kell megoldani, mint az eddigi hármat.
- A szakértők itt már vitatkoztak is egy-egy kétes szituáció után.
Kassai Viktor: - Vannak egyértelmű esetek, akadnak olyanok, amelyekről tízen nem tudnak határozottan állást foglalni a sokadik televíziós visszajátszást követően sem. A mérkőzés után a szakma, a két ország képviselői, a magyar és a nemzetközi sajtó is úgy vélekedett, hogy nem mi voltunk a középpontban, sorsdöntő hibát nem vétettünk.
- A világbajnokság idején Urbán Flóriánnal, negyvenszeres válogatott játékossal beszélgettem, aki úgy nyilatkozott: idehaza is így kellene mérkőzéseket vezetnie, vagyis nem tartaná szükségesnek, hogy mindent észrevegyen a pályán.
Kassai Viktor: - Nem mi befolyásoljuk a szabálytalanságokat. Ha sokszor teszik ezt a játékosok, nincs más választás, fújni kell. Mi örülnénk a legjobban annak, ha egy meccsen, mondjuk, csak tízszer kellene sípba fújni. Nem nekünk kell ezért többet tennünk, hanem a játékosoknak.
- Hazaérkezésük után a Tatai Edzőtáborban az NB I-es és az NB II-es játékvezetői keret tagjai edzőkkel találkoztak. Milyen következtetéseket vontak le ezen az értekezleten?
Kassai Viktor: - A szakvezetőknek és a játékosoknak az a legfontosabb, hogy minél sikeresebbek legyenek. Ugyanez érvényes ránk is. A labdarúgók győzni akarnak, nekünk teljesen mindegy, hogy melyik csapat szerzi meg a három pontot. A feladatunk az, hogy a szabályokat betartassuk. Mindig lesznek közöttünk konfliktusok. Azt szeretnék, hogy tartsuk tiszteletben a céljaikat. Mi azt várjuk, fogadják el munkánkat, döntéseinket. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, pláne úgy, ha éppen nem jól ítélünk meg egy-egy szituációt.
Erős Gábor: - Örülnénk, ha senki nem felejtené el azt, hogy mi sem vagyunk gépek, hibázhatunk ugyanúgy, mint mások. Az edzők a mérkőzés során módosíthatnak a taktikán, cserélhetnek, ha egy-egy játékos nem az elvárható teljesítményt nyújtja. Sajnos, ha hibázunk, például leshelyzetnél, büntetőnél, mi már nem tudunk módosítani a döntésünkön.
- Tudjuk, kicsit keserédes, hogy egy világbajnokságon egy magyar játékvezetőnek és asszisztenseinek szurkolhattunk. Érezték Dél-Afrikában azt a szeretetet, amely itthonról önök felé áradt?
Kassai Viktor: - Persze, képben voltunk, hogy mi történik otthon. Jó érzés volt, hogy nem csak odahaza, hanem más országokban is elismerték a munkánkat. Ez a játékvezetőknél nagyon ritka dolog.
- Megfordult önökkel a világ? Tudom, hogy 2008-ban olimpiai döntőt is vezettek, ám olykor több tízezren szidják a hozzátartozóikat. Most éppen mindenki a magyar játékvezetői hármasra kíváncsi.
Kassai Viktor: - Örülök neki, de nem fordult meg a világ. Az elmúlt években megszokhattuk, hogy egyre nagyobb figyelem irányul ránk. Bajnokok Ligája-mérkőzéseken fújhattam a sípot, s egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a trió iránt az olimpiai döntő után. Most ez a figyelem hatványozódott. De úgy gondolom, ez hamar lecseng, minden visszatér a normál, hétköznapi kerékvágásba, s ugyanúgy szidnak majd minket idehaza a pályákon, mint korábban.
- Egyébként melyik feladat nehezebb? Nyolcvanezer szurkoló előtt irányítani a mérkőzést úgy, hogy a világ önre figyel, vagy egy kis falusi pályán meccset vezetni, ahol, ha az unoka sárga lapot kap, nagy baj lehet...
Kassai Viktor: - Mindegyik nehéz. A falusi mérkőzéseken a játékvezető biztonsága nem garantált. Még akkor sem, ha biztos, hogy jó döntést hozott. A nagy meccsek esetében óriási a felelősség, nem babra megy a játék. A legfontosabb az, hogy el kell viselni azt, hogy nagy a tét. Ha valaki ezt nem szokja meg, nem tud megbirkózni mentálisan a feladattal.
- A világ egyik legfontosabb mérkőzésének levezetése után kihívás lesz-e például egy Siófok - Zalaegerszeg találkozón fújni a sípot?
Kassai Viktor: - Most már nem csak mi várjuk el magunktól, hogy jól vezessük azokat a mérkőzéseket, amelyeket kapunk. Így lesz ez a példaként említett összecsapással is, a két csapat játékosai, edzői, vezetői, szurkolói elvárják majd, hogy ne hibázzunk. Ez pedig teljesen normális, így természetes. Azért is kell jól szerepelnünk, mert most már nagyok az elvárások velünk szemben, nem járathatjuk le nevünket. Ha már egy kicsit szereztünk magunknak.
- Azért nem kicsit! Egyébként édesapjával beszélgettek a meccsekről? Egykoron az NB III-ban tevékenykedett.
Kassai Viktor: - Szakmai kérdésekbe mélyen nem mentünk bele. Hiába volt jó játékvezető a harmadik vonalban, nem igazán tudja átérezni egy világbajnokság hangulatát. Apaként szurkolt, szurkol, természetesen kevésbé objektív. Elégedett volt, kemény kritikát nem kaptam tőle.
- A meccseit visszanézte már videóról?
Kassai Viktor: - Igen, idehaza is mindig megtekintem. A fizikai terhelés mellett mentálisan is elfáradok, nem tudok gyorsan elaludni, így a mérkőzések után, esténként jön a videózás, s rögtön kontrollálom a jó és rossz döntéseket is.
- Válasszon, kérem! 2014, Brazília, Maracana Stadion, világbajnoki döntő. Kassai Viktor fújja a sípot a fináléban. Kiválóan, ezt a világsajtó is elismeri. A másik: Kassai nem vezethet a döntőben érintettsége miatt.
Kassai Viktor: - Szerencsére nem nekem kell választanom. Nyilván az egész magyar társadalomnak, labdarúgásunknak jót tenne, ha válogatottunk ott lenne a következő világbajnokságon. Láthattuk a mi példánkon, hogy három, eddig ismeretlen embernek mennyire tudnak drukkolni a magyarok. Persze, az lenne a legjobb, ha nemzeti csapatunk és mi is ott lehetnénk a vébén, s akkor még több magyarnak lehetne szurkolni!
Aki kérdezni szeretne Kassai Viktortól, ide kattintva teheti meg.
Ajánló:
Szavazás:
