Kusturicáék pécsi, Széchenyi téri koncertje zseniálisan sikerült, az emberek önfeledten buliztak a No Smoking Orchesta előadása alatt. Volt szerencsém az esemény házigazdája lenni, volt szerencsém látni, hogy a pécsiek ismét büszkék magukra, és várják a kulturális eseményeket.
A zajos sikerű koncert után sajátos idegenvezető lettem, bemutattam a zenekarnak és Emirnek a belváros érdekességeit. Egy hangulatos étteremben vacsoráztunk, ahol a banda tagjai folyamatosan ugratták egymást. Nem akarok nagy dolgok elébe menni, nem szeretnék semmit sem elkiabálni, de azért elárulom: Emir Kusturicát lenyűgözte a világ utolsó hadifoglyának története. Hitetlenkedve hallgatta, hogy valaki 55 évvel azután, hogy eltűnt a II. világháborúban, egyszer csak előkerül, hazatér, hogy (miután ő maga soha nem árulta el a nevét) több ezer család jelentkezzen érte. Aztán, ugye, jelentkezett négy egykori "menyasszonya", meg egy csomó olyan ember is, akiket száz százalék, hogy sohasem ismerhetett. Emir többször is közbekérdezett, faggatózott, majd megadta az otthoni elérhetőségeit, kérve, hogy küldjem át neki mindazt, amit Toma Andrásról és az ő csodálatos hazatéréséről tudni lehet. Megtettem. Ki tudja, lehet, hogy Emir Kusturica egyszer a mi országunkról és erről a torokszorítóan varázslatos történetről is filmet forgat. Arról, hogyan került haza egy tatár elmegyógyintézetből András bácsi, ide közénk, Európa szívébe. A sajátjai közé.
Talán hamarosan többet tudok. Ha igen, megosztom Önökkel. Jó esély van arra, hogy pár héten belül Emir Kusturica ismét eljön. Március legelejére újra Pécsre várjuk. Ha tudok valamit, megírom.
Addig is egy gyors kérdés: Ön szívesen nézne egy hamisítatlan Kusturica filmet rólunk, magyarokról? És a hadifogoly történetéről?
Előzmény: Egy estém Emir Kusturicával
