Egy évvel ezelőtt kezdődött. Egy megnyitóra gyűltek az emberek a Cella Septichorába, vagyis a föld alatti templomba. A világ legjobbnak választott fotóiból nyílt meg egy tárlat és engem ért az a megtiszteltetés, hogy megnyithattam a kiállítást. Az előttem szóló holland diplomata, Jan Kennis közel sem szokványos beszédet mondott. Sokan tartottak Pécsen a németalföldi attasétól, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa program, de főleg az előkészületi munkák legnagyobb kritikusának tartották mifelénk.
Kennis úrból dőlt a panasz: nem válaszolnak a kérdéseire, senki sem tudja, hogy ki a felelős bizonyos kérdésekben, állandóan máshoz irányítják. Annyira megdöbbentem az ott elhangzottakon, hogy azonnal meghívtam a holland diplomatát egy kávéra. A Holland Királyság Budapesti Nagykövetségén találkoztunk és azonnal ötletelni kezdtünk. A legelső ötletünk az volt: hívjuk meg Európa nagyköveteit Pécsre.
Szerdán eljött a nagy nap. Soha ennyi magas rangú diplomata nem járt még egyszerre nálunk. Pécs kiválóan szerepelt. Nagyszerű előadások, lenyűgöző prezentációk követték egymást. A vendégek egymás szavába vágva mondták el ötleteiket, javaslataikat. A protokoll ebéd után elmentünk a "lakatos falhoz". Oda, ahol sok ezer lakat díszít két kerítést. Általában fiatal párok aggatják oda szerelmük jelképét. Most a nagyköveti kar doajenje, Románia képviselője lakatolta fel a nagyköveti lakatot.
Megmutattuk Barátainknak a várost. A búcsú pillanataiban Jan Kennis ezt mondta: " sokszor voltam kritikus és elkeseredett. A mai nap meggyőzött arról, hogy Pécs méltó fővárosa az európai kultúrának!"
Megnyertük a holland diplomatát, és sok más nagykövetet, tanácsot és attasét is! Büszkék lehetünk, mi pécsiek. És büszke lehet Magyarország, hogy ilyen városa van! Hajrá, Magyarország! Hajrá, Pécs!
