Bevallom őszintén, hevesen dobogott a szívem, hiszen életem nagy szerelmének, Pécs városának kellős közepéből jelentkeztem a Mokkában. Egy elképesztően jópofa rendezvénynek adott otthont Európa Kulturális Fővárosa: megrendezték a „Szomszédünnepet”. A kezdeményezés Párizsból indult jó egy évtizede, ma már tíz millióan ünneplik együtt ezt a napot szomszédaikkal. Pécsen, ezen a pénteken 1600 ember jelentkezett, ők több mint negyven helyszínen látták vendégül azokat, akik hozzájuk a legközelebb laknak.
Ismerkedős sütés-főzés Pécsen
Hát igen: a nagyvárosokban együtt utazunk a metrón-buszon-villamoson. Pár perc közös zötykölődés, aztán vége a kapcsolatnak. A panellakásokban sokan azt sem tudják, hogy vajon mi található a saját 50-60-70 négyzetméterükön kívül? Ki lakik a fal, az ajtó túloldalán? Nos, a Szomszédünnep éppen a közösség építéséről, barátkozásról, vidám ismerkedésről szól.
Pécsen találkoztam Annával, aki hajnal óta sütötte a süteményeket, Viktorral, aki kürtöskalácsot vitt az utcában lakóknak. Megmutathattuk a legfiatalabb szomszédot, a külföldi szomszédot, és a sok-sok optimista vidám szomszédot.
A közös reggelizésbe egyszer csak belecsöppen Terike, aki ötkor kelt, hogy a többieknek friss sonkás süteményt készítsen, én pedig még egykori óvodástársamba, Verába is belebotlottam.
Külön boldogságot pedig az jelent számomra, hogy pár hét múlva új lakótársaink lesznek. Demcsák Zsuzsa nagyszülei jóval túl a nyolcvanon úgy döntöttek, hogy Orosházáról Pécsre költöznek. A két tüneményes ember bámulatra méltó szeretetben él. Hatvanegy éve házasok, és most először költöznek messzire: Lajos bácsi már közel a kilencvenhez! Hát, Nekik is megmutattuk, hogy milyen vendégszerető város, és milyen jópofa szomszédok várják Őket!
Ön milyennek tartja a Szomszédünnepet? Ráférne az Ön falujára, városára is? Lenne kedve csatlakozni? Várom véleményét!
Ajánló:
